Semmelweis Ignác

született Budán 1818. július 1-én, meghalt Bécsben 1865. augusztus 13-án.
1844-ben avatták doktorrá Bécsben, majd sebészi és szülészmesteri oklevelet szerzett. Klinikai és kórbonctani megfigyelései alapján arra az alapvető következtetésre jutott, hogy a gyermekágyi láz a gennyvérűség egyik fajtája, egy olyan fertőző betegség, amelynek kórokozója a "bomlott szerves anyag", amit rendszerint az orvos vagy ritkábban a bába vizsgáló keze juttat az anya érrendszerébe a szülés közben felsebzett méhnyálkahártyán keresztül.
Az általa elrendelt és alkalmazott klórvizes kézmosással a 20% feletti halálozást 2,3%-ra, majd 1,2%-ra csökkentette. Felismeréséről levélben értesítette Európa szülészeit. Semmelweis Ignác, miután 1850-ben megkapta magántanári kinevezését, fizetés nélküli főorvosként a Rókus kórházba került. Hat évig dolgozott itt és az anyai halálozást 0,85%-ra csökkentette. 1855-ben megkapta a professzori kinevezését a Szülészeti Klinikára. Tevékeny tíz esztendő következett. Az anyai halálozást 0,39%-ra csökkentette.
1865-ben Semmelweis Ignácot paralízise miatt Elmegyógyintézetbe szállították, ahol pár hét alatt, orvosi segítség nélkül, munka közben szerzett sérülésén keresztül megfertőződve, meghalt gennyvérűségben.